|
[4-1]
Ady Endre - Ezüst patkós paripáinkon
Minden vágyam ezüst patkó
Fekete lovaimra verve,
Magyarságomnak borzasztó,
Utált és átkozott szerelme
Szikrát ver a köves úton
S legfeketébb paripámra verve.
Nem tudom, hogy meddig érek,
Mert szörnyű ellenem a hajsza,
Néha lovat cserélek,
De leghűbben vágtatok rajta,
A legfeketébb paripán:
Gyertek, fiúk, ez a legszebb hajsza.
Verd csak, patkó, verd a szikrák,
Rajta, rajta, új lelkek népe.
Szép né: az új hitü szittyák
S mit akarnak: a szépek szépe.
Szikrázzék patkónk az úton,
Rajta, rajta, új lelkek új népe.
|
Egy szívhezszóló:
A halál lovai
Holdvilágos, fehér úton,
Mikor az égi pásztorok
Kergetik felhő-nyájokat,
Patkótlanul felénk, felénk
Ügetnek a halál lovak.
Nesztelen, gyilkos paripák
S árnyék-lovagok hátukon,
Bús, néma árnyék-lovagok.
A Hold is fél, és elbuvik,
Ha jönnek a fehér úton.
Honnan jönnek, ki tudja azt?
Az egész világ szendereg:
Kengyelt oldanak, megállanak.
Mindig van szabad paripa
S mindig van gazdátlan nyereg.
S aki előtt megállanak,
Elsápad és nyeregbe száll
S fehér úton nyargal vele
Holdvilágos éjjeleken
Új utasokért a Halál.
|
Ez az én kedvanc versem:
Pintér Zoltán - Lovam hátán
Lovam lába halkan csendben Tipeg topog fű se rezzen, Szépen lassan andalog Táncol mint az angyalok,
Nesszenések madárdallam Ág reccsen a friss avarban, Lovam ugrik elszalad Elröpít egy perc alatt,
Vágtass vágtass sebesen Repíts át a kék egen, Sörényedbe kapaszkodva Ráugrunk a csillagokra,
Nyereg nélkül szőrén ülök Úgy pörög, hogy elszédülök, Felhők között nem is látom Hová viszel jó barátom,
Napkorong az uticél Oda engem ne vigyél, Megéget az minket nyomban És az álom lángra lobban,
Menjünk inkább le a Földre Harmatos friss legelőre, Fűbe fekszem álmodom Enyém vagy szép táltosom.
|
Ide nyugodtan leírhatod kedvec, lehetőleg lovas verseidet! Ha van olyan amit Te írtál azt mindenképp írd le! Zita |
[4-1]
| |